RSS

Füle Lajos kategória bejegyzései

ÉJSZAKA A GECSEMÁNÉBAN

Éjszaka van… a Gecsemáné
csupa illat csupa madárdal.
Valaki meghajolva áll
a fák alatt a hold sugárban.

Alatta vígan zsong a fű,
ezer tücsök cirpel a réten,
csak az ő lelke keserű,
kétségek dúlnak belsejében.

Le kell-e tenni életét?
Hullatni a váltság hozó vért
ezért a hitvány emberélt?
Júdásokért, írástudókért?

Istentelen Izráelért,
ki szüntelen vétkezvén lázad?
Ólálkodik, árulkodik,
és – megöli a prófétákat?

Heródesért, Pilátusért,
kik fölötte fognak komázni,
tanítványokért, akik egy
óráig sem tudnak vigyázni?

Le kell-e tenni?… Messze néz,
s elődereng ködből a távol;
Népek, veszendő századok
jönnek elő az éjszakából.

Úgy szenved ember és barom!
S mind-mind a jobb után sóvárog…
Hiába! Tenger lesz a könny,
Üvöltő orkán lesz az átok.

Előtte vérpatak folyik,
és szív formája lesz a rögnek,
mögötte harctér lesz a föld,
s a porban milliók hörögnek.

Közéjük roskad… vége már,
eldőlt a harc a szíve készen.
Ott áll a keserű pohár
ég, föld között, Isten kezében.

„Atyám, legyen, ha akarod!
Tied a terv s szívemnek vére.”
– Júdás most indul el talán.
Jézus megy a kereszt elébe.

Elcsöndesül az éjszaka,
lenn bűnben álmodik a város…
alszik Jakab, Péter és János.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be március 31, 2010 hüvelyk Füle Lajos, Nagycsütörtök

 

Címkék:

KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,
megszállta tenger idegen.
Uram, szállásra hol találsz most?
Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely
szálást csak barmoknak adott
térjél be hát! Számodra van hely,
találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel
nincs ékesítve ez a ház.
Mégis, ne rettenj vissza tőle,
ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,
Kinek egek örvendenek…
Lásd, ez vagyok… térjél be hozzám,
s hozd el számomra fényedet!

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be március 17, 2010 hüvelyk 42_Lukács, Füle Lajos, Karácsony

 

Címkék:

KAPUK ELŐTT

Egy-egy kapu előtt megállok,
mikor új napra virradok,
fellapozom a Bibliámat
s elolvasok egy-két lapot.

Egy-egy kapu mindegyik Ige,
titokzatos Lélek-kezek
mindegyiket szélesre tárják,
mikor előttük elmegyek.
VALAKI szól: „Várlak, ne menj el!“
VALAKI hív: „Készülj haza!“
Felém lebeg a tárt kapun át
nem-ismert tájak illata.

Mennyi kapu… mögöttük áldás!
Mennyi Ige, mely nem enyém,
hiszen sosem léptem be rajtuk,
lett bár belőlük – költemény.

Vonzott a test, sokféle lárma,
kacérkodott bűnnel a szem,
s jól ismerem már a világot,
de mennyi Ige idegen!

Kapuk, kapuk a keskeny úton,
ott látom mindegyikben Őt,
de én csak állok, sírva állok,
szegényen a kapu előtt.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 09_1Sámuel, ALKALMI, Füle Lajos

 

Címkék: , , , , ,

ÉN SZERETEM AZ ELNYŰTT BIBLIÁKAT

Hajlék az ISTEN, Könyve menedék!
Én szeretem az elnyűtt bibliákat,
énekeskönyvek kopott fedelét,
énekeit, mik meg-nem-kopva szállnak
a MENNY URÁHOZ, gyűrött bár a kotta:
„Tebenned bíztunk eleitől fogva…’’
Az Ige szól, és felfrissül a fáradt,
élő vizet lel ismerős sorokba’…
Én szeretem az elnyűtt bibliákat.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 19_Zsoltárok, ALKALMI, Füle Lajos

 

Címkék: , ,

ÚJ CSODA KELL

Megvan, íme a tizenkét kosár,
csak hát üres, morzsányi sem maradt
egyikbe’ sem, a tegnapi csodák
ötezre is eltűnt az ég alatt.
ÚJ CSODA KELL, ÚJ ÉHSÉG, ÚJ IGE!
Más ötezrek csodát váró szíve.

Füle Lajos

 
Hozzászólás

Szerző: be március 16, 2010 hüvelyk 43_János, ALKALMI, Füle Lajos

 

Címkék: , ,